Új könyv a magyar fuvolázás történetéről

Czeloth-Csetényi Gyula

Könyvünk 2022 decemberében jelent meg, és az első olyan anyag, amely kísérletet tesz a magyar fuvolaművészet történetének és jelenségeinek összefoglalására az utóbbi kétszáz évben. Korábban ilyen könyv nem született a mi országunkban, ebben a vonatkozásban mindenképp áttörés a magyar fuvolakultúra kutatásának területén. 

A csaknem ötszáz oldalas kötet két elhivatott fuvolaművész, Mr. Czeloth-Csetényi Gyula (Flutist, teacher, author The FluteBlog ) és Mr. Szilágyi Szabolcs (Flute lecturer, Founder of Budapest Flute Academy, Szeged University Béla Bartók Faculty of Arts, Haynes Artist, Flutist in Concerto Budapest, Hungary) kezdeményezésére a Papageno Consulting Kft. gondozásában, a nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg. A vezető alkotóhoz két zenetörténész, Ms. Kusz Veronika, a fuvolaművész diplomával is rendelkező Ms. Ozsvárt Viktória, továbbá a muzikológus, népzenekutató, Ms. Riskó Kata is csatlakozott. A könyv előszavát Ms. Dalos Annának (PhD, Senior Research Fellow, Head of the Archives, Institute for Musicology – Budapest) írta. A könyv szerkesztője Csengery Kristóf.

A könyv abban a tekintetben is úttörő munka, hogy először próbál meg egy teljesebb képet adni az Osztrák–Magyar Monarchia fuvoláséletének magyar vonatkozásairól, beleértve az eddig szinte teljesen feltáratlan Erdélyt is. Ez egy földrajzilag eléggé nagy terület és egy hosszú időszakot vontunk vizsgálat alá. A szerzők széles spektrumban használták fel a nemzetközi szakirodalmat, régi és újabb tanulmányokat, valamint a Institute for Musicology munkatársainak eredményeit. 

A könyv formája esszé és tanulmánygyűjtemény, amelyek tematikája szoros kapcsolatban vannak egymással. Először került részletes feldolgozásra a 19. századi magyar fuvolázás története, valamint az Első és Második világháború közötti időszak és a kommunizmus korszakának áttekintése. 

A tartalom azonban nem csak történeti természetű, hanem a szerzők következtetéseket és megállapításokat vonatok le a magyar fuvolázás múltjából művészetelméleti esszék formájában, amelyek a magyar fuvolakultúra esztétikájának és metodikájának jobb megértését szolgálják. A művészetelméleti anyagok kísérletet tesznek a magyar fuvola-metodika történetének feltárására, valamint körülhatárolja azt a zenei nyelvet, amelyen a 19. század magyar fuvolásai használtak, és amely szoros kapcsolatba volt a népzenével. Ennek egyik nemzetközileg ismert példája a Doppler testvérek kompozíciós munkája. Emellett fontos szempont volt, hogy megvizsgáljuk a modern, Theobald Böhm által készült fuvolamodell térhódítását ebben a térségben. Magától értetődő, hogy rengeteg új adat került nyilvánosságra, sokat közülük a magyar olvasók sem ismertek eddig. 

Ennek megfelelően a könyv számos életrajzot tartalmaz, ezekből néhány nemzetközi szintéren is ismeretlen volt eddig. A bemutatott anyagok lehetőséget adnak a magyar és nemzetközi fuvolázás vonulatának összevetésére is, amely számos tanulsággal szolgálhat a magyar olvasóknak. A könyv anyagai a 19. század elején veszik fel a történet fonalát, a szerzők bemutatják a magyar arisztokrácia hangszeres gyakorlatát, a dilettáns mozgalmat, a helyi fuvolaépítés alakulását és kísérletet tesz a megszólaltatott repertoár bemutatására. 

Pfeiffer család

A könyv egyik érdekessége a Pfeiffer család újrafelfedezése, valószínűleg ők voltak a legjelentősebb fuvolások a Doppler testvérek előtt, az akkori kulturális központban, Pest-Budán.

A család két tagja, apa és fia fuvolások voltak. Az idősebb Pfeiffer valószínűleg a nemes művészetpártoló arisztokrata, Verebi Végh Ignác tanítványa lehetett, a fuvolaművész az ő zenekarában játszott. Az idősebb Pfeiffer, keresztneve Antal, brácsán is játszott és tagja volt az első magyar vonósnégyesnek, a Táborszky kvártettnek. Később Pfeiffer Antal volt az első magyar zenei intézmény, a „Nemzeti Zenede” fuvolatanára. Nevét (mint első brácsás) megtaláljuk a Filharmóniai Társaság alapító aláírói között is, a Doppler testvérek aláírása mellett. Kétségtelen, hogy Pest-Budán, (abban az időben a mai Budapest két külön városból állt) a Doppler család megérkezése előtt Pfeiffer és fia voltak a legfontosabb fuvolások.  

Antal fia, Adolf kiemelkedő fuvolás csodagyerek volt. A fiú már tíz éves kora körül rendszeresen koncertezett és olyan fuvolaművészek műveit szólaltatta meg, mint Jean-Louis Tulou és Anton Bernhard Fürstenau. 1837-ben a fiatal hegedűvirtuóz Henri Vieuxtemps társaságában lépett fel több hangversenyen. 1843-ban Adolf (ekkor körülbelül tizenhét éves lehetett) közös hangversenyt adott az akkor huszonkét éves Doppler Ferenccel.

A fiatal művész később egy odesszai herceg zenekarának vezetője lett, valószínűleg Adolf Terschak is találkozott vele, amikor az 1850-es évek közepén ebben a városban járt. A Pfeiffer család története csak egy a sok érdekes, új adat közül, amely könyvünkben megtalálható.

A nemzetközi olvasóknak talán még érdekesebb lehet a tragikus sorsú Kohler Gyula/Julius Kohler története, hiszen ő Doppler Ferenc bécsi tanítványa ként lett a Boston Symphony Orchestra fuvolása. Életének részletesebb feldolgozása könyvünkben történt meg először. 

Kohler Gyula / Julius Kohler

Kohler Gyula / Julius Kohler (1849–1894) 1849. június 3-án született Graslitzben, a mai Csehországban. Apja Kohlert Vince (1817–1900) hangszergyáros, anyja Mathilda Winklhöfer. Az elsőszülött gyermek, Joseph 1846 augusztusában született, vélhetőleg megérte a felnőttkort. Őt követte a későbbi fuvolaművész. 1852-ben született az első lány, Luise, majd 1854-ben egy újabb fiút, Anderas-t követően ismét lányok következtek, Antonia (1857) és Anna Maria (1860).

Az 1860-as években született három fiú, Rudolf (1861), Daniel (1863) és Franz Josef (1865) voltak azok, akik később, 1900/01-től a hangszergyártó céget „V. Kohlert’s Sohne” név alatt működtette. Ettől kezdve fuvolát, piccolót, szaxofont, rézfúvós és nádas hangszereket is előállítottak. A családi vállalkozás a II. világháború után államosításra került és a termelés Amati márkanéven folytatódott, de a gyár addigi jeletőségét elveszítette. 

A fuvolaművész fiú Doppler Ferencnél csiszolta képességeit Bécsben, majd vélhetően mindjárt tanulmányai befejeztével Erdélybe került, a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz.

Neve felbukkan a színház évkönyvében az 1870–71-es évadban. Itt a fiatal fuvolaművész az első fuvolás pozíciót foglalta el, de 1883-ban már Budapesten találjuk az Operaház tagjai között. Itt csak rövid ideig maradt. Távozása előtt, 1883-ban még előadta az együttessel Mozart C-dúr fuvola–hárfaversenyét (KV. 299), amely a későbbiekben is a magyar fuvolások kedvelt koncertdarabja volt. Ő mutatta be a következő év tavaszán Carl Reinecke „Undine”  alcímű, fuvolára és zongorára írt négytételes szonátáját (op. 167, 1882). A „Pesti Napló” újság közlése alapján biztosra vehetjük, hogy az előadás a mű hazai ősbemutatója volt. 

A rendkívül ambiciózus művész 1885-ben távozott az együttesből, és Prágába ment, ahol a Wagner-propagátor, Josef Angelo Neumann (1838–1910)  együtteséhez szerződött, és részt vett A nibelung gyűrűje előadásain. Kohler Gyula nem sokkal később nekivágott a nagyvilágnak, és az 1885-86-os évadban a Boston Symphony Orchestra tagja volt. 

Ez a mozzanat számos kérdést vet fel. Elméletben eljátszhatunk a gondolattal, hogy ha Roman Kukula már Böhm fuvoláján játszott Bécsben Doppler Ferencnél (az ő esetében inkább az 1832-es modell a valószínűbb), akkor ezt Kohler is megtehette. Mégis a Wagner-művek előadása arra mutat, hogy Kohler még az egyszerű bécsi rendszert használta (talán a Meyer-rendszer egyik változata volt), hiszen tudjuk, hogy a zeneszerző nem kedvelte Theodald Böhm modern hangszerét és kitiltotta azt zenekarából. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy Doppler Ferenc neve még az Atlanti-óceán másik partján is jól csengett ahhoz, hogy Kohler belevághasson ebbe a kalandba. 

Kohler Gyula korai távozásának oka talán az lehetett, hogy nem tért át Böhm modern hangszerére, hanem ragaszkodott az egyszerű bécsi rendszerű modellhez. Annyi azonban bizonyos, hogy előadta mestere, Doppler Ferenc szerzeményét, a Fantaisie Pastorale Hongroise-t a Boston Symphony Orchestra koncertjén. Jó eséllyel ez lehetett a mű ősbemutatója az Egyesült Államokban. 

Kohler Gyula ezt követően végleg Budapestre költözött. Ekkor újra az Operaházhoz szerződött, és „Nemzeti Zenedi” fuvolatanárának nevezték ki. Úgy tűnik szakmai tekintélye vitán felül állt, nem csak saját képességei miatt, hanem mert Doppler Ferenc tanítványa volt. Kohler feleségül vette Hölle Mathildot, egy pezsgőgyáros lányát, akivel 1890. július 1-én kötött házasságot. Később a házaspár az opera közvetlen szomszédságában lakott, a Hajós utca 17-es szám alatt. A fuvolaművésznek csak néhány lépést kellett megtennie az utcán az Operaház művészbejárójához. A házasságból két fiú született, 1891. szeptember 12-én, Gyula Rezső, valamint 1893. szeptember 29-én Richard Gyula. Nincs adat abban a tekintetben, hogy a fiúk folytattak-e később bármilyen zenei tevékenységet.

A fuvolás művészi hőstettei még az 1890-es években is folytatódtak, amikor a kor legnagyobb koloratúr operadívájával, Adelina Pattival (1843–1919) lépett fel. A fuvolaművész 1891. április 6-án lépett fel az operaénekesnővel Budapesten. A hangversenyen a közös műsorszám a „Lucia de Lammermoor” örülési jelenete volt, valamint Kohler itt is a „Fantaisie Pastorale hongroise” szólaltatta meg.

Kohler Gyula nem érhette meg, hogy 1898-ben a Zeneakadémián elindulhasson a fafúvós hangszerek képzése, de minden jel szerint esélye lehetett volna arra, hogy ő legyen az intézmény első fuvolaprofesszora. Kohler Gyula második gyermeke születése idején már mentális betegségével küzdött, és mindössze fél évvel második fiú születését követően elhunyt. A fuvolaművész közelebbről meg nem határozott betegsége már 1892 végén jelentkezett. A korabeli sajtó úgy említi, mint „agyprobléma” bár pontos diagnózis a mai napig nem ismert. A betegség rendkívül gyorsan, drámai módon legyőzte a kiváló fuvolaművészt. Elvesztette képességét, hogy az Operaház zenekarában helyesen időzítse a belépését, és ezzel párhuzamosan emlékezőtehetsége is leépült. A korabeli beszámolók említik, hogy a fuvolaművész képtelen volt helyesen időzíteni belépéseit Mascagni híres Intermezzojában (Cavalleria rusticana).

Kohler története rendkívül fontos adalék nem csak a magyar fuvolások számára, de életútja nemzetközi viszonylatban is számottevő. A könyv további érdekességei, hogy a Pfeiffer család mellett bemutatásra kerül a nemzetközi hírnevet szerzett, de sajnálatosan rövid életű Amtmann Prosper életútja, aki a 19. század első felének fuvolása volt. Amtmann nemzetközi karrierje és briliáns kompozíciói csaknem ismeretlenek a nemzetközi szakmai olvasók előtt. A könyv természetesen foglalkozik a Doppler családdal is, valamint az egyszerű rendszerű fuvola utolsó nagy képviselőjével, Adolf Terschakkal. 

A fuvolakultúra és a történelem összekapcsolása

Először került feldolgozásra egy másik, nemzetközileg alig ismert, de annál jelentősebb Doppler tanítvány, Nikolits Sándor életútja, és a könyv végigköveti a Zeneakadémia vezető fuvolatanárainak láncát. Burose Adolf, Dömötör Lajos, Hartai Ferenc és Jeney Zoltán már 20. század történelmi viharaiban bontakoztatták ki képességeiket. A könyv foglalkozik olyan külföldi fuvolásokkal, akiknek magyar vonatkozása van, a legismertebb közülük az olasz virtuóz, Giulio Bricciardi, aki hosszabb időd töltött ezen a területen.

A magyar fuvolázás története kétségkívül viharosabb képet mutat, mint sok más nemzet fuvolázásának a története. A könyv segítségével tisztább képet kapunk a fuvolakultúra és a történelem összefüggéseiről, hangzásbeli, metodikai következményeiről. Könyvünk terjedelme és tartalma miatt nem könnyű és gyors olvasmány, az olvasó hosszú utazásra vállalkozik. Tanulmányozása kulcs e térség fuvolakultúrájának megismeréséhez a hazai és a nemzetközi olvasók számára. Talán ezek után sokaknak csalódást okoz, hogy köynvünk e pillanatban csak magyar nyelven elérhető, de hosszú távon esély van a külföldi, angol nyelvű megjelenésre is. 

A könyv elérhető: link

Czeloth-Csetényi Gyula – czeloth.com

Gyula Czeloth-Csetényi

www.czeloth.com | ORDER BOOK

Mr. Czeloth-Csetényi, Gyula plays the flute since his age of 10. He went to the Bartók Conservatory, then he studied at the Liszt Ferenc Academy of Music. After the demolition of the iron curtain he was the first to visit Sir James Galway’s Seminar from Hungary in Switzerland between 1993 and 1995. He was Dr. Jochen Gartner’s student at the Richard Strauss Conservatory in Munich. 

Gyula Czeloth-Csetényi has made his first CD recording of Gamal Abdel-Rahim’s compositions there. He graduated “Cum Laude” in 1997 at the Liszt Ferenc Academy of Music. Between 1990 and 1999 he has been the editor and publicist of the journal of the Hungarian Flute Association. Beside his classic repertoire he plays at a jazz band where his own compositions are performed, too. He played together with recognized jazz musicians.

As classical flutist he has performed all over Europe and in Japan. He made a solo CD in 2001, its title is “12 Romance”. He is a co-lead author of the book under title – “The last two hundred years of Hungarian flute playing and its European integration”. The book was published in 2022.